A szürke autó

Részlet a könyvből:

Nem tudom, hogyan történt. Akár kinyitom, akár lecsukom szemem, egyformán látom, úgy, mint abban a rettenetes pillanatban. Vörös vértócsa a feje körül, viaszos arcából félig csukottan merednek a megtört, halott szemek. Vádoló, fenyegető, gyűlölködő szemek. Két keze most is ökölre szorítva... Nyakkendőjén vörösen izzik a csöppnyi rubinkő...
Akkor, magam is úgy éreztem, hogy közel vagyok a megsemmisüléshez. Nem a vaserejű csapás miatt, ami megszédített, vérrel áztatott, szinte végleg levett lábamról, sem a hasogató fájdalmak miatt. Mi volt mindez a bénító, szörnyű tudathoz, hogy - embert öltem?! Embert! Mindegy, hogy szerettem-e, gyűlölte ni-e, barátja voltam-e, vagy ellensége? Mindegy hogy ösztönös védekezésben, szándékosan, vagy véletlenül történt-e? Elvettem egy életet...
Irtózva, borzongva, hitetlenül meredtem a halottra. Zavaros agyamban sötét gondolat motoszkált. Kezem révetegen kutatta zsebeimet. Tenni kell valamit... Tenni kell... Nincs más út az én számomra sem... Valaki elvette revolveremet...