Telkes Margit
Vendégjátékos voltam
I.A.T. Kiadó, 2016
- 232 oldal
- Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
- ISBN: 9786155068263
Önéletrajz? Másképp? Vagy így: Önéletrajz. Másképp. Telkes Margit önreflexív prózája jóval több, mint egy klasszikus autobiográfia. Térben Közép-Európa, időben a múlt, a közelmúlt és a jelen. Vagyis: Budapest, Bécs, Németország. Illetve: a hetvenes évek, emigráció, jugoszláv nyaralás és szökés, a kádári Magyarország és a kusza-tökéletlen rendszerváltozás időszaka. Meg ami azóta történt. És hogy kikkel? Mindazokkal, akikkel egy orvos érintkezett vagy tudomása volt róluk, vagy csak hallotta egyik-másik meghökkentő-megdöbbentő anekdotát vagy sztorit. Mert a téma a földön hever... de, hogy ebből hogyan lesz kiváló novellisztika, azt csak a sokkötetes szerző tudja. A Vendégjátékos voltam izgalmas és letehetetlen történetek lánca. Körülölel és foglyul ejt.
Telkes Margit orvos-író 1937 született Budapesten. Tanulmányai után gyermekorvosként Nógrád megyében, majd Budapesten a Sportkórházban végül 25 éven át Rákospalotán gyógyított.
A Magyar Író Akadémián Márton László, Kukorelly Endre, majd Bódis Kriszta tanítványa.
Ő írja róla: Telkes Margit sokat tud a testről, a test esendőségén át pedig sokat a lélek esetlegességéről és a szellem gőgjéről is. Íróként fölfedezte a kevésben, a kicsiben, a töredékben, a hétköznapiban, az emberi tekintetben, a kéz rezdülésében, a megszokottban, vagy éppen a szokatlanban, a perifériára sodródottban, a taszítóan másban, a részletben, az egyszerűben, a fragmentumban a teljesség és a megismerés lehetőségét.
Telkes Margit orvos-író 1937 született Budapesten. Tanulmányai után gyermekorvosként Nógrád megyében, majd Budapesten a Sportkórházban végül 25 éven át Rákospalotán gyógyított.
A Magyar Író Akadémián Márton László, Kukorelly Endre, majd Bódis Kriszta tanítványa.
Ő írja róla: Telkes Margit sokat tud a testről, a test esendőségén át pedig sokat a lélek esetlegességéről és a szellem gőgjéről is. Íróként fölfedezte a kevésben, a kicsiben, a töredékben, a hétköznapiban, az emberi tekintetben, a kéz rezdülésében, a megszokottban, vagy éppen a szokatlanban, a perifériára sodródottban, a taszítóan másban, a részletben, az egyszerűben, a fragmentumban a teljesség és a megismerés lehetőségét.