Nyolcadik stáció

>>Pap Károly regény-triptichonjának középsõ darabja másik két regényéhez hasonlóan a szeretet próbájáról, a megváltás gyötrõ és gyönyörűséges vágyáról szól. A regény hõse Leviát, a festõművész; neve Mikáéléhez és Azareléhez hasonlóan a Biblia hangulatát idézi. Leviátnak a valósággal, az anyaggal, a hitelességgel és a hittel folytatott kétségbeesett harca a szerzõ legbensõbb eszmei-erkölcsi küzdelmét jelképezi; olyan alkotó művészi útját ábrázolja, aki a hiteles világteremtésen, a valóság bemutatásán, vagyis a tiszta esztétikumon messze túlmutató morális igénnyel a művészet legfõbb célját és értelmét az etikában, a morális tartalomban, végsõ soron még azon is túl, a metafizikus szeretet megváltó erejében keresi és találja meg. Leviát, a festõ olyan tökéletes művet szeretne alkotni, amely megváltoztatja az embert, a gonoszból jót teremt, a gyűlölködõbõl alázatosat, a gyarló hétköznapiból megváltót. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a gyűlöletet szeretettel viszonozza, mert az alázat az õszintén és teljes hittel hívõ ember számára "kötelezõ", legalábbis abszolút morális-vallásos mércével mérve. Ennél sokkal több a tét; nemcsak azt érzi erkölcsi kötelességének, hogy a gonoszságra jósággal válaszoljon, hanem azt is, hogy a másik ember gonoszságát átváltoztassa szeretetté, a gonoszt szeretõ szívűvé, vagyis meg akarja szabadítani az embert gonosz hajlamaitól, végsõ soron meg akarja váltani gyarlóságaitól. Ez pedig nem is prófétai, hanem messiási feladat és cél.<< Lichtmann Tamás Ez a Pap Károly életműsorozat harmadik darabja. Valamennyi kötet tartalmazza az író életrajzát, a könyvrõl megjelent legfontosabb korabeli kritikákat és egy eligazító utószót.