Könyvháború - AVAGY ANEKDOTA A HALHATATLANSÁGRÓL - LAZÁN FŰZÖTT REGÉNY (1987-89)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"- Adna egy cigarettát?

– Parancsoljon. Tessék. – A föllobbanó gyufaláng egy pillanatra megvilágítja az árnyékban ülő írót, behorpadt arcát, ahogyan nagyot szív a megnyálazott végű cigarettából.

– Köszönöm. – Hosszan néz a riporter szemébe. – Jaj, de nagyon hálás lennék, ha valaki végre emberi módon közeledne hozzám, a gondjaimhoz, a cselekedeteimhez… úgy érzem, ön nincs előítélettel irántam… Úgy érzem…

– Szó sincs bármilyen előítéletről…

– Akkor jó… jó így… tehát, hol is hagytam abba?

– Fekete lista. Az ötvenes évek.

– Ja, igen. Köszönöm… (…) származású vagyok, mint mondottam. Képzelje, csak annyit tudok nagyszüleim nyelvén, mint a beolvadtak általában: bútor és szerszámnevek, no meg a káromkodás… – elmosolyodik, aztán hirtelen elkomorul az arca. – Istenem! Nem lehetek próféta itthon! Mit tegyek? Mondja meg, mit tegyek, ha az vagyok?

– Hamis? – kérdezi élesen a riporter.

– Hát… Krisztus után kevesen vannak az igazi próféták… jobban félek a bárányoktól… a farkasok szelídek… egyenként… külön-külön."

*

Ebben a könyvben mindennemű hasonlóság a valósággal, egyáltalán nem a véletlen műve. Így hát, akinek nem inge, annak gatyája. És a képzelet szülöttei? Nos, fölbukkannak ilyen sorok is…

Koppány Zsolt