Gyönyörű ősz

A ​századfordulón házasodik meg Köves Margit apja, parasztszülők gyermeke. Nem hiába szökött fel Pestre, hogy szerencsét próbáljon! Szentül hitt az akarat diadalában, a „véres verejték” becsületében. A főváros gyors fejlődésének e parányi részese még a kálvinista lelkész áhított leányát is feleségül veheti.
Az első világháború vet véget e szerény kispolgári idillnek, Margit unokabátyjával, a család munkás-ágával barátkozik össze; furcsa könyveket kap kölcsön, majd néhány iskolatársuk bevonásával ifjúsági kört szervez a két fiatal.
A regény az akkori ifjúság kellős közepébe viszi az olvasót: naivak, mit sem ismernek még az életből, de tudásszomjuk, lelkességük nem ismer határt. Izgalmas dolog összevetni őket a mai fiatalokkal – a hasonlóságok, de az eltérések miatt is.
Ez az a nemzedék, mely kaffka Margit nőalakjaitól a mai lányokhoz vezet. Hasonló reények nélkül egy „senki-országa”-szerű sáv maradna az idő térképén. Köves Margit nem fogadja el élettársul azt, akibe régóta szerelmes, a tehetséges fiatal költőt, mert meglátja benne a karrieristát, a „forradalmár”-ban az önös férfit, a birtoklót.
Egyéni hangvételével, stílusának kultúrájával, éles körvonalú alakjaival is megfogja a regény az olvasót; történelmi eseményei szervesen olvadnak össze egy tizenhét éves szerelmes lány élményeivel, az őszirózsás forradalom éjszakáján.
Párizsban a Heine-díjjal tüntették ki, s Leon Feuchtwanger azt írta róla, hogy olyan, mint egy költemény.