Ifjabb (Heltai Jenő összegyűjtött művei)

Megöregszik- ​e az író?
1931-ben a hatvanéves Heltai Jenő meglehetős nyugalommal tekinthetett pályája magaslatáról addigi életművére. Ha már csak új és új kiadások sajtó alá rendezésével gondozza több évtizedes írói termését, az is szép feladat elkövetkezendő éveire. De Heltainak valószínűleg meg sem fordult a fejében, hogy itt az ideje a betakarításnak. (Már csak azért sem, mert ezen is túl volt már: az Athenaeum 1923 és 1927 között tíz kötetben megjelentette összegyűjtött műveit.) Másfajta összegzés pedig nem túlságosan foglalkoztatta. Munkásságából levonható nagy tanulságon, kiérlelt igazságon nem töprengett. Nem visszafelé, hanem előre tekintett hatvanévesen is. „Méltó befejezés” helyett hozzá méltó újrakezdésre készült. Az öregedő, népszerű szerző nem kényelmesedett el. Szinte nem volt műfaj, melyben ne alkotott volna, mégsem merítette ki írói lehetőségeit. Örökifjú, kíváncsi és kísérletező alkat maradt, nem volt ideje megöregedni. Témában, látásmódban, hangnemben is tartogatott még meglepetéseket. Az örökletes tulajdonságok és a tanult viselkedés viszonyát elemző művet, apa és fiú konfliktusát feltáró könyvet például addig nem írt. Úgy döntött, itt az ideje ennek is. Túl az Álmokháza sikerén, megírta Ifjabb című regényét.