A planétás ember és a többiek I-II.

E két kötet Goda Gábor négy regényes szatíráját tartalmazza. Az első kötet A planétás embert, a második a Vihar előttöt, a Flamingókat és a Rendes embert. Mind a négy az író különféle korszakainak szülötte, de mindannyian megegyeznek abban, hogy visszatükrözik Goda Gábor teljesen egyéni, sajátos hangját és világát. Az 1954-ben írt Planétás ember c. szatíra egy „kisvárosi” városról szól, egy planétás emberről, egy kultúrosról, papról, szerelemről, erről-arról, de persze Goda számára mindez csak keret és alkalom számára, hogy a kor igazi nagy problémáiról beszéljen, egyéni írói eszközeivel, bölcs, ugyanakkor villogó, csúfondáros és líraian meleg humorral. E kötetben jelenik meg először az 1936-ban írt Flamingók, amelyben polgárokról, a polgári ifjúságról és még sok mindenről van szó, s a 30-as évek hangulatát idézve egy kredenc „halálát” írja meg, szimbólummá növelve ez ódon bútordarabot. Az 1937-ből való Vihar előtt egy tizenöt perces séta története, s e tizenöt percben egy kor jellegzetes vonásai lepleződnek le. Ugyanakkor most jelenik meg először a kötetben Goda Gábor első kisregénye, a Rendes ember, amely a 30-as évek elején első változatában folyóiratban való megjelenésekor újszerűségével, groteszk fintorával, antikapitalista társadalomszemléletével nagy feltűnést keltett. Tagadhatatlan, hogy Goda Gábort elragadó mesélőkészsége és gazdagon hangszerelt stílusa azon magyar írók közé sorolja, akik távol vannak minden kisszerűségtől, provincializmustól, igazi rokonai a magyar- és világirodalom melegszívű, okos gúnyolói.