Szülőföldem

A kötet Tamási Áron két önéletrajzi írását tartalmazza. Tamási 1939-ben adta ki Szülőföldem című művét, mely az Amerikából a falujába hazautazó író vallomása. Ez a könyv nemcsak a szülőföld szeretetéről, hanem a kisebbségi sorban élőkkel való sorsvállalásról is szól. A művet a háború után elhallgatták, második, hasonmás kiadása csak 1986-ban Baselban jelenhetett meg. A másik, a Vadrózsa ága életének utolsó hónapjaiban íródott, a tervezett kötetnek azonban csak két fejezete készült el. Benne az 1926 és 1934 közötti időszak hétköznapjai elevenednek meg, a korabeli kolozsvári irodalmi élet és az Erdélyi Helikon mindennapjai.

Részlet a Szülőföldemből: Kialudva és megzsugorodva fekszik a város, amikor hazafelé tartok az udvari szállóba. Sehol senki nem jár. Úgy megsűrűsödött a pára, hogy az arcom és a ru­hám vízzel telik meg a rövid úton. Jólesnék, ha a kicsi szobában dorombolva fogadna a kályha, de a fa most is ott fekszik a vaskarikában. Ha ereszteném maga­mat, könnyen menne most a harag, hogy Jánost vagy a szobaasszonyt felzavarjam, de inkább a fegyelmet gyakorolom s indulataimat teszem vaskari­kába.

Részlet a Vadrózsa ágából: Az én Amerikából való megérkezésem Európába francia ki­kötőben történt, az „Aquitania” óriáshajó fedélzetén, Le Havre kikötővárosban. A hajóról leszállva hamarosan vonatra ültem, és a rengeteg sok országúti biciklista látványa mellett, nemkülönben a kies francia tájban gyönyörködve, mely leginkább a mai dunántúli országrészünkhöz hasonlít, Párizson ke­resztül egyenesen Kolozsvárra tartottam, vagyis Románia felé.

A kötet Sipos Lajos utószavával jelenik meg a Helikon szépirodalmi sorozatában.