Fogság + Fogság - Széljegyzetek (2 mű)

Fogság fülszöveg:

Spiró ​György nagy fába vágta a fejszét, talán a legnagyobba. A dráma-, regény-, novella- és versíró szerző tizenkét éven át érlelte most megjelent regényét, mely végül közel nyolcszáz oldalasra sikeredett, miközben saját bevallása szerint sok mindent kihagyott belőle, ami még foglalkoztatta a témában. A téma a kétezer éves kereszténység, amely a nyugati civilizációt alapvetően meghatározza. Hőse az Uri nevű egyszerű, rövidlátó kisfiú, aki Krisztus megfeszítésének századában született. A kalandregénynek is beillő fejlődéstörténet az ő útján vezet végig: a római diaszpórában felcseperedett fiú különös módon tagja lesz a delegációnak, amely Pészahkor Jeruzsálembe viszi az adót, és ez a gyenge fizikumú kölyök Jeruzsálemen, Júdeán és Alexandrián keresztül vándorol, hogy aztán évek múlva visszajusson Rómába. Valahogy mindig többnek hiszik, így olyan kiváltságos helyzetekbe kerül, hogy együtt vacsorázik Pilátussal, a császárnak tolmácsol, de gyakran a legsanyarúbb számkivetettség a sorsa. Rengeteg kalandon keresztül okosodik és érik Uri, miközben az író kihasználja a lehetőséget, hogy véleményt mondjon a kis- és nagypolitikáról, a „császárváltogató korról”, amelyben semmi bizonyos nincs, csak az állandó változás és bizonytalanság, s amely a kifinomult olvasóban bizonyosan sok szempontból kísértetiesen rímel korunkra. Miközben vaskos olvasmány a Fogság, mindvégig lehengerlő humorral és bölcsességgel megírt, változékony, kalandokkal teli, gördülékeny olvasmány, amely nagyra vállalkozott, ahogy a nagy regények többsége. Hogy sikerült-e Spirónak átfogót, egyetemest alkotnia, majd eldöntik a vállalkozó szellemű olvasók.


Fogság ​– Széljegyzetek fülszöveg:

„Sok ​évvel ezelőtt kezdett érdekelni, mi is történt kétezer évvel ezelőtt Jeruzsálemben… Eleinte regényt, majd drámát, majd ismét regényt akartam írni, míg be nem láttam, hogy ma nincs olyan dráma- és regényforma, sőt olyan új drámai vagy nagyprózai formát sem tudok feltalálni, amelyben ennek a bonyolult történetnek legalább a fő szálai ábrázolhatóak lennének.”
„Minden szépirodalmi mű érzéki ábrázolásra törekszik, s az általam talált anyag erre, egyelőre, alkalmatlannak bizonyult… még mindig éltet a remény, hogy egyszer erről a történetről szépirodalmi művet is tudok majd írni, elvégre csak azt érdemes igazán, rövid az élet, és ki tudja, mit hoz…” (2001)
Nem sokkal később Spiró György – szerencsénkre – rátalált a formára, és 2005-ben megjelenhetett a Fogság. E hatalmas regényhez az író hatvanadik születésnapja alkalmából Széljegyzeteket fűzünk: az interjú, a regény megírásához használt legfontosabb források jegyzéke, valamint Spiró Pilátus, a helytartó című esszéjének részletei segítségével az író műhelyébe pillanthatunk be, a kritika, valamint a rajzok, fényképek, térképek, az időrendi táblázat a Fogság világát idézik meg.