Erő az erőtlenségben

Kádár János 1977-ben Rómában járt, és a Szentatya fogadta őt. Azt hangoztatta a pápa előtt, hogy Magyarországon már egyetlen pap sincs börtönben, s tényleg, vagy másfél év óta én voltam az egyedüli. De én voltam. S a jól értesült pápa Kádár elé tette a nevemet... így szabadultam fél évvel a tizenkilenc év lejárta előtt, harmadszor is amnesztiával. Mikor 1990 nyarán elkezdődött az iratok titkosítás alóli mentesítése, a szakember lelkesedésével fogtam munkához. Először az engem személyemben is érintő négy pör anyagát dolgoztam végig. Ezeket összevetettem a magam élményanyagával, az ott szereplő személyes ismeretségeimmel és egyéb értesültségeimmel. így vált előttem bizonyossá, hogy az iratok marxista zsargonja, mely az európai gondolkodáson kívül áll, teljesen téves következtetésekre vezetheti a pusztán csak a papirosanyagra támaszkodó kutatót. Ezt a kort csak ennek a kettős forrásanyagnak, az élményeknek és a dokumentumoknak az összedolgozásával lehet reálisan megközelíteni! A tényeknek a súlya azonban lelkiismereti felszólítást is jelent számomra. A fentiek szerint páratlan élményanyagot birtokolok, aminek levéltári dokumentumokkal való feldolgozása és alátámasztása is a lehetőségeim közé tartozik.